Menü

Vendégsereg Harciszerzinél: Zabos Róbert


Zabos Robi a katolikus misszonáriusEgyik este egyik kezemmel unott arcomat támasztottam, a másikkal pedig az egeret irányítottam a világháló szféráiban. Épp a youtube titokzatos ki-tudja-merre-vezet-az-alagút ösvényeit jártam, amikor egy furcsa filmre akadtam: Padra Yatra 2007. Ez tuti valami krisnás cucc – gondoltam. Valójában nem jelentett volna fontosabb állomást a világ-szörfözésben, ha nem éppen a Bhagavatamot olvasgatnám esténként. Ezért hát belenéztem. A mittoménhányadik percnél egy monoton, furcsa tónusra lettem figyelmes: kezdőkrisnáspontfríblogponthu hehe (most a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért megnéztem, hogy pontosan a 6. perc 59. másodperc). Hát, gondoltam, nem semmi arc a gyerek. Ez megér annyit, hogy oda is átpillantsak.
 
Megtettem. Az unott arcot támasztó ujjak hamarosan a szintén a youtube-ról kikeresett Hare Krshna-ra doboltak szegény notebook képernyőjének hátulján.
 
Szóval, bár ez az egész krisnázással nem sokat tudtam kezdeni, viszont egy valami, hogy is mondjam… magával ragadó: akár Szegeden a Kárász utcán, vagy Budapesten a Váci utcán, de akár Mexikóban a Zócalo-n vagy Paraguayban, Ciudad del Este vegaétterme előtt futok össze egy copfos kopasszal vagy egy gyönyörű száriban mosolygó lánnyal, a pár perces találkozás képes megváltoztatni egy kedélyállapotot, vagy akár egy egész nap hangulatát. Ennek titka, szerintem tök egyszerű, viszont sokszor nehezen megvalósítható: a világ olyan, mint egy tükör, ha pl. mosolyogsz, visszamosolyog.
 
Visszatérve a kezdőkrisnás mc-hez: valójában fogalmam sincs, hogy ki ez a gyerek, viszont néha, mikor szellemileg rongyos állapotban bepillantok a kezdőkrisnáspontfríblogponthu „illúziójába”, ugyanez a mosoly köszön vissza, mint mondjuk tegnap az Oktogonnál. (Egyszer a Krisna-völgytől nem messze voltam, ezért bementem. Mikor a templom mellől a völgyet néztem, egy mögöttem elsuhanó hang mondta, hogy „ugye, olyan, mint egy illúzió”. De mire hátranéztem, a hang tulajdonosából csak a templom felé futó „lepedőt” láttam.)
 
Komolyra fordítva a szót, a Krisna-tudattal nem sok személyes élményem van azokon a személyeken kívül, akikkel az utcán szoktam találkozni, viszont azok a találkozások, mintegy a boldogság útjelző táblái is lehetnek akár.