Menü

VGD és a Ninjutsu


 

VGD the Ninja WarriorSzóval megkértem a srácokat, hogy írjanak arról, hogy milyen edzésre járni, meg tanultak-e egyáltalán valamit. Természetesen elsősorban a Bujinkan Bhima Dojo egyik legrégebbi, alapító tagjának, edzőtársam Vijaya-Gauranga prabhunak voltam kíváncsi a véleményére. Főleg azért, mert most már lassan egy éve tréningezünk együtt. Erről még annyira nem írtam eddig, mert nem jött el az ideje. Na de most…

 

Szóval most lesz lassan egy éve, hogy a templom raktárhelyiségeként funkcionáló pincében el kezdtünk foglalkozni a karddal. Akkoriban sokat beszélgettünk VGD-vel és feldobta, hogy neki régi, vagy inkább gyermekkori gondolata, hogy szeretne foglalkozni a karddal és esetleg volna-e kedvem foglalkozni vele. Én meg mivel értelmes intelligens embernek találtam, így gondoltam, hát végül is miért ne. Persze először nem mondtam neki, hogy Ken-jutsut (A kard művészetét) általában nincs sok értelme tanulni, míg az ember nem tud eszköz nélkül mozogni, mivel csak össze zavarja a plusz egy alkatrész. De szerencsére pár hét alatt saját maga jött rá erre és akkor megbeszéltük, hogy elkezdjük az alapoknál.

 

Aztán negyven évesen elkezdett újra állni és járni tanulni, amiért minden tiszteletem az övé, hiszen olyan dolgokat kezdett el boncolgatni ez által magában, amiket már gyerekkorában be rögzített a tudata. Sőt nem is akármilyen eredménnyel, hiszen szépen lassan átalakul a mozgása, és folytathattuk a mozgás és mozdulatok egészen más szemszögből való megközelítését. Így elkezdtünk esni, ütni, gurulni tanulni.

 

Körülbelül ez idő tájt csatlakozott be hozzánk néhány másik bhakta, aki úgy gondolták, hogy ha a kedves, jámbor, idős és (remélem nem sértődik meg) aranyos templom vezetőjük ilyesmivel foglakozik, akkor biztos nekik is menne és elkezdtek többen is járni a tempiből. Én meg edzéseket tartottam. Amolyan “semmiképpen nem szentimentális, nyers valóságos, ütöm rúgom harapom, az utcán nincsenek szabályok hangulatút.”

 

Eleinte bírták is, és nagyon lelkesek voltak. De aztán az első vér próbáján sokan elbuktak. Ami nem jó vagy rossz, csupán ilyenkor derül ki, hogy az ember vajon tényleg akar-e. VGD-akart. Majdnem minden edzésről felrepedt szájjal ment haza, és tiplije is gyakran volt, ami meg ugye némi fennforgást okozott tiszteletre méltó felesége jövő beni elképzelésein, de jó anya, jó háziasszonyként támogatta továbbra is eltökéltségében, hogy harcművészetet tanuljon.

 

Aztán szépen lassan az első vércukor leesések után, meg “álljunk meg egy percrék” után sikerült elengednie a sérüléstől való félelmet, és most már mindent bele adva rakja oda magát egy-egy szituációba. Nagyon sokat fejlődött egy év alatt, és sokat tanultam én magam is tőle. Hiszen nem edző és edzett, vagy mester és tanítványa kapcsolat van nálunk, hanem mi mind edző társak vagyunk a Bhima Dojoban. (Csak nekem van a legnagyobb szám, meg övfokozatom és ezért én tartom az edzéseket.)

 

Egy ilyen kis bevezető után következzen az ő véleménye az edzéseinkről:

 

 

Vijaya Gauranga prabhu the Ninja WarriorNinjutsu és én


Gyerekkorom óta érdekeltek a harcművészetek, de pár könyv- és filmélményen túlra nem jutottam. Valahogy nem volt a környezetemben olyan lehetőség, vagy személy amihez kapcsolódni tudtam volna.


Ez 2009 elején változott meg. Ekkor kezdtünk többet beszélgetni és együttdolgozni Kisora prabhuval (Horváth Ádám). Először csak nekem tartott edzést, majd mikor többen érdeklődni kezdtek megalakult a Dojo, aminek azóta is aktív tagja vagyok.


Kezdeti időben a motivációm főképp a rendszeres testmozgás hasznos eltöltése volt. 40 évesen is szerettem volna megfelelő kondíciót fenntartani, párosítva az igen hatékony önvédelemmel. Lehet focizni járni, konditermezni, de ezek nem túl tudományosan felépített rendszerek és a gyakorlati használhatóságuk szinte nulla.


Azóta egy kicsit jobban megismerve a Ninjutsut kibővült és megerősödött az érdeklődésem. Bár korom és családi elfoglaltságok miatt nem mindig tudok ugyanolyan intenzitással részt venni, de az eltökéltségem és elkötelezettségem töretlen. Tervem, hogy az örökmozgó fiam is aktív tagja legyen a csapatnak.


Csak ajánlani tudom mindenki. Sohasem késő (vagy korai) elkezdeni!


 

Folyamatosan van lehetőség a csatlakozásra, hiszen mindannyian mindig különböző szinteken állunk. Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. Részeletekért katt ide