Menü

Vissza Istenhez… A könyv árus kalandjai 3.


Na most már hideg van rendesen. Eddig még csak játszótér volt emberekkel beszélni egész nap, meg a lélek tudományáról szóló könyveket adni nekik, de most óránként-két óránként be kell mennem valahová, vagy le kell húzódnom a metró alagútba felolvasztani a kéz vagy láb ujjaimat.

egy lány az utcáról

Néha jön egy-egy ember aki sírva fakad, hogy eddig miért nem találkoztunk, vagy miért csak most jutnak hozzá el ezek a könyvek, de a többiek többnyire csak a Bookline ban meg az Alexandrában vásárolnak szemét irodalmat, olcsó, avagy épp drága könyvet, hogy aztán néhány év múlva a szemétbe, vagy a szintén utcán könyvet áruló arcok asztalára kerüljenek ezek a manapság oly népszerű agymenéses, szófosós, mindenhonnan összelopkodott tudású helyi bölcsek papírra vetett elmebajai. (Na ez szép hosszú mondat lett…)

Az emberek szeretnek úgy csinálni, mintha nem is lennék ott az utcán. De persze sokan nem bírják ki és akkor inkább már, oda jönnek és beszélgetünk egy kicsit. Persze ilyenkor is megpróbálnak meggyőzni, hogy ők már tudják, meg ismerik, meg nekik meg van és ők már különben is túl vannak ezen. De ilyenkor mindig megkérdezem tőlük, hogy akkor miért lóg ki a cigi a szályukból, vagy miért épp a közeli gyors-kajázóból jöttek ki. Vagy azt, hogy akkor ők akkor miért nem boldogok, mire ők el kezdenek győzködni, hogy de ők bizony boldogok. De akkor én meg mondom nekik, hogy de nem is, mert nagyon szomorúnak látszottak, azért is szólítottam meg őket.

Egy boldog nagymama, megyszerezte a Bhagavad-Gitát

 

És akkor beismerik, hogy nem is boldogok és akkor én meg mutatok nekik néhány könyvet, amiben le van írva mi is a boldogság. Ami persze manapság közhely. Vagyis maga a szó, már olyan furcsa, elcsépelt és oly ismeretlenül csengő, és sokan ki mondani sem merik, vagy össze súgnak annak a háta mögött aki szól róla. De az igazi, örök, el nem múló boldogság igen is létezik, és igen is bárki megtalálhatja. Csupán egy apróságot kell tennie. Elengednie az érzékek vágyait és befelé fordulni Isten felé. De ez bár egyszerűen hangzik, napjainkban talán még sem olyan egyszerű, hiszen ha hallunk is valami igaz dolgot Istenről, vagy egy szent emberről, biztos, hogy jön mindjárt 100 másik, ami igyekszik minket meggyőzni az ellenkezőjéről.

De ha nem lenne benne a könyvekben amiket árulok a valódi boldogság kulcsa, akkor hogy a fenében volnék képes napi 8-10 órára kiállni az utcára, hogy oda adhassam őket az embereknek, hogy végre boldogok legyenek, hogy megtalálják azt akit örökké keresnek? Ekkora hülye azért talán nem vagyok.

Na meg persze meggyőznek azok a találkozások is, amikből igaz, hogy csak minden nap 1-2 van, de amikre azt tudom mondani, hogy ma megérte egész nap kint állni a hóban, télben, fagyban, szélben, mert így ez az ember végre megkaphatta azt amire a legnagyobb szüksége volt. És bár talán még ő maga sem tudja, de egy nap mikor rá veszi magát, hogy elolvassa ezt a könyvet, akkor rá jön, hogy igazából mi is az amit megpróbál bedumálni magának, hogy meg van, de igazából mindig is hiányzott az életéből. És akkor talán össze szedi a bátorságát és végre Arra felé indul amerre mindig is szeretett volna, de amerre még sosem mert, mert az manapság nem divat, vagy nem menő…

Elindul haza.

Vissza Istenhez…

bandi a gitáros az Asztóriánál

Ja, ma este meg én Hívhatom Gurumaharájot. Már csak aztnem tudom, hogy mit is mondhatnék neki…