Menü

Vrindavanban Örökre…


Zenei aláfestés a bejegyzéshez. Kérlek hangosítsd föl annyira, amennyire csak bírod! (csutkás téma ;D)

Mikor elindulsz Vrindavanban az 5000 templom városában egyedül, hogy megtaláld a bhaktákat, akikkel parikrámra indultál volna és csak loholsz utánuk, egyre gyorsabb léptekkel. Lekésted a megbeszélt indulást, mert a bhajanban te voltál az egyetlen karatalos és nem hagyhattad ott őket. De mivel csak előző este érkeztél a faluba és most vagy itt úgy tűnik "először", fogalmad sincs merre jársz, vagy merre van a parikrama (a falu körüli zarándok út) útvonala és egyszer csak azt veszed észre, hogy eltévedtél, és egy mezőn rohansz az egyre forróbb napsütésben.

Kopár fűcsomók és dimbes-dombos elemek keresztezik utadat, aztán egyszer csak néhány fa között húzol el és közben próbálsz nagyon komolyan meditálni a mahamantrán, hiszen Vrindavanban vagy, Sri Krisna falujában, és hát ennél jobb helyen nem is tévedhettél volna el. Legbelül arra vágysz, hogy bárcsak sose találnád meg a vissza vezető utat és soha többet ne kéne úgy látnod mint eddig.

Vrindavan legelője

Aztán egyszer csak néhány ház mellett vágtázol el és mikor túl érsz rajtuk, egy mezőn találod magad, ahol mintha rendes zöld fű lenne. Ekkor felbőg az ott legelésző tehéncsorda, mintha csak régi ismerősként üdvözölnének és hirtelen megpillantasz néhány szutykos kisfiút, akik az árnyékok oltalmából szaladnak elő, és huncut kíváncsisággal méregetnek.

Tudod, hogy szólnod kéne nekik valamit, vagy legalább megkérdezned tőlük…

De nem mered… Némán bámulod őket, legbelül vívódva, hogy akkor most ők-e azok, vagy nem? Vagyis hát kimások is lehetnének ezen a helyen? De hirtelen egy csomót érzel a szívedben és gúsba kötöz a feltételekhez kötöttséged, amit itt és most kéne elengedned egyetlen pillanat leforgása alatt örökre… De még nem állsz készen és hirtelen megint eszedbe jut, hogy bár örökre ott maradhatnál azon a réten azokkal a szutykos "kiscsávókkal", neked "vissza" kell menned és megtalálni a többieket, akik után indultál.

Vrindavan cows

Aztán hátat fordítasz a mezőnek az összes csodájával együtt és elindulsz arra amerről úgy érzed jöttél, hogy néhány perc után megint ismerős környéken találd magad. Aztán az elégedettség nektárnak tűnő illúziója tölti színültig a bensőd és hirtelen tudod, hogy merre kell menned a parikrám útvonalon és rohansz tovább, hogy utol érd a többieket, akikről még nem tudod, hogy igazából el sem indultak az úton…

Krisna meg különféle segítőket küld, hogy véghezvidd tervedet és körbe tudj menni a parikráma útvonalán, hogy végül vissza érj a mandírba (templomba) és, hogy néhány év múlva mikor újra eszedbe jut ez a történet efféle bhajanák hallatán, végtelenül ostobának érezd magad, hogy miért nem maradtál akkor és ott azon a réten, azokkal a szutykos kis tehénpásztorfiúkkal örökre…

Mikor ilyen bhajant hallok mindig végtelenül ostobának és pancsernek érzem magamt, hogy miért nem maradtam akkor és ott. Örökre…

Vrindavan kapuja

Jaya Vrindavan-dháma

Vrindavan legelője képforrás

Vrindavan tehenei képforrás

Vrindavan kapuja képforrás