Menü

Yuga-Dharma


Ez az első úti bejegyzés, amibe megpróbálom besűríteni az elmúlt pár nap eseményeit.

Szóval reggel 5-kor indultunk az egri ashrambol Srinivas Acarja prabhuval a szintén ottani templomba, ahol még be kellett pakolnunk a motyónk utolsó részleteit a Páda-yátrás „kamionba”, mivel jármű hiányában cuggal „vonattal” közelítettük meg a zarándoklat folytatásának helyszínét.

Közben még az este jött egy fiú, aki amúgy Pannonhalmán csatlakozott az éneklő bhaktákhoz és pont most döntött úgy, hogy csatlakozik a mozgalomhoz. 17 éves… Elég jámbor, csak túl sok filmet nézett, és az elmondása alapján a számítógépes játékok is rátették a stílusára a lenyomatukat. (Mint a legtöbb fiatalnak úgy általában akik eképp pazarolják értékes idejüket. Pl a drága ecsém is.)  Aztán mikor megérkeztünk a templomba Bhakta das, meg ő még szunyáltak, úgyhogy fel ébresztettük őket. Mivel késésben voltunk Laksmli Pati pr kidobott minket a vasútra, ahová szép lassan megérkezett a többi bhakta is.

Majd felültünk a vonatra és kezdetét vette a 6órás utazás, minek során kétszer buszoztunk is. (Jaya) Budapesten egyébként az ifjú Pannonhalmi versenyző inkább úgy döntött, hogy haza ugrik még egy pár cuccáért, így elváltunk… Azóta se láttuk…

Tokaj-hegyalja fesztiválon meg kaptak a bhakták egy szép bókot. Volt egy fiú. Aki beszállt regelihez és akkor egyszer csak azt mondta, hogy ti olyanok vagytok, mint a lovak… erre mindenki csak nézett. Aztán a Norbi pr. Aki a bhaktiról jött prédikálni, ült mellette és csak annyit mondott: Hm… hát köszi. Aztán némi kínos csend következett. Megérezte ezt a fiú is és gyorsan elkezdett magyarázkodni, hogy ő igazából Guliver egyik utazására gondolt, mikor is a lovak országában járt, ahol is nagy szeretet és béke uralkodott. A lovak voltak az irányítók és nagyon szép kifinomult kultúrájuk volt. Az emberek pedig úgy éltek, mint az állatok. Pont úgy mint most ebben a nyugati társadalmi rendszerben, ahol nincsenek valódi értékek. Tehát a bhakták olyanok mint ebben a történetben a lovak.

Aztán megérkeztünk Ajkára, ahol az emberek nagyon pozitívan fogadták a hosszú úttól kimerült kis csapatunk Harinámát. Nem úgy ezek a tróger városi vezetők, akik nem adtak még szállást sem. Szerencsére Kekszi valahogyan az Úr kegyéből kibulizott egy lőteret, ahol aztán megszálltunk. Persze manapság elég lepukkant feelingje van az efféle helyeknek. Nem is beszélve egy olyan városról aminek a lakói „messze földön híres gengszterek” (Ezt még régről vágom, mikorr az efféle társaságot értékeltem magam is.) Kaptunk egy kis bemutatót is a szállásfele menet a harinámmal. Egy Bmv-s csávót próbált meg a szemünk láttára igazoltatni 3zsernyák (Rendőr), aki egy darabig együtt működőnek mutatta magát, de aztán hirtelen sprintelni kezdett és a 3dagatt fakabát bizony hiába igyekezett felvenni a tempót.

Persze ha már egy lőtéren voltunk, akkor ki is kellett próbálnunk, egy gyorsan megrendezett kis éleslövészeti versennyel, aminek a legifjabb résztvevője Bhakta das volt, a legidősebb pedig, aki egyben a győzelmet is megszerezte 5lövésbőlből 36 köregységgel maga a vezír Caitanya pr…

Másnap átzarándokoltunk Urkuton, ahol szintén nem adtak szállást, de mindenért kárpótolt bennünket a herendiek által biztosított hatalmas újszerű iskola hűvös tornacsarnoka, ahol 2napot is aludtunk. Persze közben nyomultunk tovább, csak estére visszatértünk. Aztán elő került a kedvencem a mahamantrás zászló is, akit nem engedtek Rátha-Yátrán pörgetni, most viszont Caitanya pr kegyéből egész nap együtt táncolhattunk. Jó volt. Este pedig megérkezett Srila Sivaráma Swami Maharája. Másnap reggel meg a magyarországi Krisnatudatú hívők krémje.  Vagyis a különféle központjaink vezírei. Maharája ugyanis úgy döntött, hogy az aznapi állomáshelyünkön vagyis Veszprémben legyen az országos gyűlés és előtte egy nagy maha-harinámmal bevonulunk a városba. Ahogy az már csak lenni szokott, amit egy szent meg mond az úgy is lett…

Bevonultunk hát egy hatalmas Harinámmal a városba és azóta is itt portyázunk. Ma délelőtt már csak a szokásos csapat volt, akiket Sivaráma swami vezetett, viszont megérkezett egy másik pannonhalmi versenyző, aki még úgy szintén semmit nem ismer a filozófiánkból, de úgy döntött csatlakozik amíg bírja. Ő egyébként a másik fiú cimborája, de valamivel többet sejt a valóságból. Most délután vágtam le Krisnásra a frizkóját és már dhótiban jött harinámozni. Meg volt egy idős hölgy is, aki beállt előre táncolni a matajikhoz és legalább egy fél órát nyomta a denszinget plussz még énekelte a szent nevet is. (Jaya)

Közben némi vita is volt Kekszi pr a szállásszervező és a Veszprémi gondnok között, mivel az ember nem akart beengedni minket a tornaterembe. De végül mégis ott aludtunk, csak a cuccainkat nem vihettük be.  Aztán a délutáni praszádam után megérkezett Maharája meglepetése. Mindenkit meghívott jégkrémre. Persze nem ám csak olyan akármilyenre, hanem a legjobbra és abból is 10félét. Úgyhogy mindenki dudára tömte magát, ami után még egy nagyon jó kis leckét is tartott. Amúgy általában ő tartja a reggeli leckéket, amik a tőle jól megszokott szokásos lelkesítő és nincs más lehetőség hangulatban jönnek át nekem. (Hát ez a dicsőitsd a lelki tanító mestert még nem megy annyira…) De egy biztos, hogy ennyiféle fagylaltot még mikor nem tetszelegtem egy vallásos ember szerepében, akkor sem ettem egyszerre. Tehát még ehhez is egy lelki tanítómester kegyére volt szükségem. (Jaya.)

Továbbra sem értek semmit Krisna tudat filozófiájából, csak annyit, hogy énekelni kell a szent nevet a bhaktákkal. És akkor minden jó lesz. Igazából ez az egyetlen dolog amiről azt tudom mondani, hogy működik, mert mióta kipróbáltam és gyakorlom azóta sokkal jobb mint előtte. Egésznap megyünk , táncolunk és énekeljük Isten szent neveit. Aztán meg a legfinomabb Neki felajánlott ételt esszük, és másnap minden kezdődik elölről.

Bárki jöhet. De mégsem jön mindenki.

Ez az ami tulajdonképpen érthetetlen számomra. De sebaj. Talán majd egyszer. Hiszen ez a YUGA-DHARMA:

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

. GOURANGA