Menü

Zágráb megint


Hétvégén
Zágrábban voltam ismét egy szemcsin…


volt és nagyon sokat tanultam… Főleg azt, hogy miként kell két napot
végigedzeni a tűző napon a réten… Már a Seijinnel is kint tréningezünk egy
ideje, de egész más mikor délután 6-kor felmegy az ember a hegyre, meg mikor
délben nyomul hasonló körülmények között…

képforrás:

Dean&Davor s.

Dean
Rostoha és Davor Gasparovic senseiek most tértek vissza japánból és az ott
megszerzett anyagból csemegézhettünk tőlük és tanítványaiktól.

A
második nap végén meg beszélt arról, hogy mennyi khm…”ürülék”-keverés van a
Bujinkanban is… Hát újat nem mondott, másoktól is sokfélét hallani és némileg
szerencsésnek érezhetem magam, hogy Magyarországon kicsit más a helyzet, mivel
itt úgymond „nem összpontosul a hatalom” egy embere kezében, hanem sok kis
vonal van, akik általában jól megvannak egymással…

Persze
előre vetít a Horvátországi helyzet egy bizonyos elképzelhető jövőképet az
itteni viszonyokra is, de egyenlőre nem gondolom, hogy ezzel komolyabban
foglalkozni kéne, elég az, ha ápoljuk a dojok közti kapcsolatot, közös
tréningeket, meg szemináriumokat tartunk és részt veszünk ezeken.

Néha
beszélgetünk arról, hogy mi lesz a Bujinkan sorsa, vajon arra jut-e mint
mondjuk az Aikido, vagy más irányzatok az alapító nagymester eltávozásával.
Főleg úgy, hogy még így most, mikor itt van is megy a téma…

De
hát ezen a hídon majd akkor megyünk át mikor oda érünk…

Amúgy
van ezeknek a Horvátoknak egy nagyonfinom pufirizses csokija, meg az ásvány
vizeik valami brutálisan fantasztikusak… :)

Gouranga