Harciszerzi: A Szerzetesből lett Klánvezér naplója

"Mindig a remény hal meg utoljára." A Harciszerzi (Horváth Ádám, Kisordas) egy olyan ember, aki egész életében keres, tanul gyakorol, próbál fejlődni, egyre tudatosabb lenni. Életéről csupán ennyit mond: Ninjutsu - edzés minden pillanatban... Szívesen megosztja tudását Veled, mert így ő is fejlődik. Sokat látott világjáró, aki 30 éves korára megvalósította az összes gyerekkori álmát. 18 éves kora ÓTA foglalkozik Harcművészetekkel. Jelenleg a Bhima Klán vezére. http://ninjutsubudapest.com/

I.Magyar Buyu-Kai találkozó, korrekció

írta Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató, 2007. 10. 26.

Szóval, hogy a félre értéseket elhessegessem, mert néhányan kissé félre értették az I.Magyar Buyu-Kai találkoyó c. bejegyzés némi-nemü tartalmát, most szeretnék néhány dolgot, helyesbítésként, korrekcióként idebiggyeszteni.

Először is ez itten egy blog, nem pedig egy újság. Azaz egy napló, ahová nem szégyenlem lejegyezni a mindennapjaimat és az érzéseimet, a megpróbáltatásaimat, és az elmém megpróbáltatásait, valamint mindazon dolgokat, amiket Krisna, a Mindenható Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből megtapasztalhatok.
Az előző bejegyzést végtelen ostobaságomban nem elég egyértelműen fogalmaztam meg, ezért néhányaknak belégázoltam akaratomon kívül is elki világába, amiért ezúton szeretnék bocsánatot kérni...

Szóval az I.Magyar Buyukai találkozó azzal a céllal került megrendezésre, hogy az amúgy egyesek szemében, szétziláltnak tűnhető Magyar Bujinkan Dojokat (Vajon miért is? :) ) és azok tanítóit, vagy akár tagjait, mind barátkozás, mind technikailag össze hozza egy kicsit jobban.
Jelenleg Kicsiny hazánkban többféle vonala is van a Ninjutsunak, melyek közül mindegyik Bujinkan Ninjutsunak nevezi magát. Na most kérem szépen akkor ha tényleg idetartozónak vallod magad, vagy a dojodat, akkor a következő Buzu-Kai találkozóra, ami jövőre kerül megrendezésre alázatosan kérlek, hogy mindenképpen gyere el, hogy egyrészről akkor ezt így bebizonyítsd, meg másrészről mert a Ninjutsu pont egy olyan irányzat, ahol mindenki tanulhat a magáéhoz valamit, még hozzá bárkitől. Persze csak ha nem túl büszke mindehez, és nem néz le másokat, vagy nem tartja saját magát sokkal többre másoknál. Mert az igazi művészet része nem az, hogy mozdulatsorokat gyakorlok be, amiknek a végrehajtásának a helyességéről aztán akár még írásos dokumentumot is kapunk hanem az, mikor a bármilyen minőségű és mennyiségű tanításból tudunk kivenni értéket. Ez az igazi művészet.
Ezen kívül, ha jobban tudod, vagy legalább is máshogy, akkor gyere kérlek és taníts bennünket légy oly kegyes...

Ez a szeminárium fantasztikus és egyedülálló volt a maga nemében, mert sikerült mindjárt 5 különféle stílusú képviselőjét is összehozni, akiktől mind rengeteg dolgot tanulhattunk mindannyian. De azt hiszem minderről már írtam az I.Magyar Buyu-Kai című bejegyzés harmadik részében, ami "Az idő, mindent megszépít" alcímet viseli. Egy nagyszerű kezdeményezés volt Kocsis Csaba sensei részéről, aki felismerte a Magyar Bujinkan jelenlegi helyzetének hátrányosságát a jövőre tekintve, és ezen változtatni kívánván, a Debreceni Főnix Dojo megrendezte ezt a jeles eseményt, első ízben Magyarországon...
Jó volt, hasznos, és cseppet sem bántam meg, hogy elmentem és mindenképpen szeretnék ott lenni a legközelebbin is, olvasson ki bárki bármit is az általam ide lejegyzettekből, magyarázzon bele bármilyen hátsó jelentést...
Igazából ennél többet már nem akarok erről írni, mert azt hiszem ezekben a szavakban minden benne van...

Itt ismét megjegyezném, hogy ez nem egy újság, vagy havilap, vagy bármi hasonló, hanem egy Blog, egy napló, ahol az úton, melyen járok, tapasztalt dolgokat, érzéseket, buktatókat jegyzetelek le, mind a magam, mind a mások okulására. Azt is megjegyezném, hogy még igencsak kezdőnek számítok, mind Harcművészeti tanulmányaimban, mind a Krisna-tudat gyakorlásában, hogy az írás és az önkifelyezésbeni dolgaimat már ne is említsem.
Szóval amiket írok, azok igazából csak egy feltételekhez kötött lélek próbálkozásai, aki nem mentes az emberi gyarlóságoktól, illúzióban van, csalásra hajlamos. Beszennyezi szívem a kéj, a düh, a mohóság, a büszkeség, stb... ezért aztán mikor ezeket a sorokat olvasod vedd figyelembe kérlek ezt is, mielőtt túl nagy jelentőséget tulajdonítanál nekik.
Vagyis akkor következzenek a kis kiegészítések a félre értett sorokhoz.

Egoteszt
Az I.Magyar Buyu-Kai találkozó c. bejegyzés első része, mely az Egó-teszt ;P alcímet viseli, az az én végtelenül nagy egómnak volt a megmérettetése és a próbája, ahol is a büszkeségem harcolt végig az inteligenciámmal. Ez egy hatalmas belső ütközet volt, amiből mint írtam és amint láthattátok győzedelmesen sikerült kikeverednem, mert senki nem vett belőle észre semmit... Csak leírtam, hogy miféle őrült gondolatok, amik meg amúgy valójában csak jelentéktelen apróságok csupán a valóságban, mennyi belső vívódást tudnak okozni. A Bhagavad-Gitában Arjuna a hatalmas Kuruksetrai csata előtt ugyan erről panaszkodik Krisnának, mikor azt mondja, hogy az elménél, még a szelet is könnyebb megállítani...
A Védák viszont kijelentik, hogy az elménél magasabb rendű az inteligencia, vagyis a tudás. Nos, az Egóteszt című első rész, ahogyan azt a címe is mutatja az elmém tesztje volt nekem, amit állandó inteligencia kontrollal, azt hiszem sikerült felülbírálni. Azt gondoltam, hogy ez a cím, meg a végére biggyesztett kis jel ;P ami egy kacsintó szempárt, meg egy baloldalra kidugott nyelvet képvisel, vagyis egy szétcsúszott arcot szimbolizál, mindenki számára egyértelművé teszi, hogy ez egy amolyan, csak gondolati szinten létező kis komolytalan valóság volt... Mindenesetre leírtam, hátha később, vagy akár már most is tanulhatok belőle. :)
Viszont akkor mivel már itt tartunk, had jegyezzem meg, hogy milyen találó címe lett a bejegyzés ezen részének, hiszen ez a kis iromány, ahogyan azt az események alakulása is mutatja, nem csak az én egómat tesztelte meg... :)

Alap dolgok
Az I.Magyar Buyu-Kai találkozó c. bejegyzés második része, mely az Alapdolgok alcímet viseli, az meg nem egy most leszűrődött vélemény, és nem a jelenlévők lehúzása képpen írtam, hanem mivel jártam már egy két Dojoban és a világ más részein is, ez egy amolyan általánosságban levont végkövetkeztetés volt, amit volt szerencsém megyfigyelni (És hazudnék ha azt mondanám, hogy a szemináriumon nem.). Sajnos azonban roszkor jegyeztem meg ezt a kis "apróságot", és valószínüleg nem is a megfelelő hangnemben, ezért volt olyan szélsőségesen értelmezhető. Viszont van egy lényeges pont, hogy ugye a legjobban fájó mondat, melyet idéznék is: "A dojok vezetői, általában az elveket nem viszik el a megvalósítás szintjéig tanítványaiknál, hanem csak megelégszenek a tudás, közlésbeni átadásával…" - Tartalmazza az "általában" kifelyezést, mely az én nyelvi érzékeim szerint azt hívatott itt éreztetni, hogy "Akinek nem inge, ne vegye magára". Magyarul, jártam már szerencsére elég sok olyan helyen is, ahol ez nem érvényes, és amíg az alapok, vagyis az alap elvek nincsenek meg a tanítványnál, addig az oktató nem próbálja meg sokkal tovább vinni őt, mert tudja, hogy teljesen felesleges és igazából a valódi küzdelemre tekintettel többet ártana ezzel mint használa. (És akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyet sem láttam a szemináriumon.)
Ennek a bejegyzésrésznek a tartalmáért nem szeretnék elnézést kérni, inkább csak a stílusáért, meg az időzítéséért. Amúgy meg minden egyes szavát vállalom, meg el is mondom bárkinek, akár személyesen is... :)

Össze tett kezekkel.
Szóval drága jó mestereim, tanítóim. Egy végtelenül ostoba és hálátlan tanítvány vagyok, aki igazából maga sem tudja, hogy mit beszél. Csak a rosszat látom mindenben és mindenkiben, mint egy légy, aki bárhová megy, mindenhol csak az ürüléket találja meg. . Végtelen irigységemben, jobban örülök mások kárának, mint mikor öröm éri őket. Egyetlen jó tulajdonságom sincs és ugyan ezt szeretném elérni másoknál is. Nagyon alantas és bűnös életet élek, minden bizonnyal ennek a következménye mindez. Ékszereim a kéj, a düh és a mohóság, ráadásul mindezeket még büszkén hordom is, had lássa ország, világ. Egy olyan gyalázatos, szennyes szívű, büszke ember vagyok, aki nem is méltó arra, hogy tanítsátok.
Indokolatlan kegyetekből azonban mégis elfogadtatok, mutattatok, meg mondtatok egy pár dolgot. Most ez a gyalázatos, gyaur-kutya, kíméletlen szavaival megharapta a kezet, melytől eddig enni kapott. Elő bújt valódi természetem, melyet eddigi képmutatásommal próbáltam leplezni. Végtelen szégyenemben elbújdostam most egy idegen országba, mert nem is merek a szemetek elé kerülni...
Mégis azt kérem most tőletek, hogy végtelen kegyetekben, nézzétek el nekem hibáimat és bocsássátok meg a sértéseket, amiket elkövettem ellenetek. Igyekszem jóvátenni bűneimet és igyekszem elhagyni őket...

Törekvő tanítványotok, a semmirekellő: McAdham

GOURANGA'

Mit szólsz ehhez?

9 komment Kategóriák: Ninjutsu Címkék: felajanlas, harcmuveszet, lecke, ninjutsu

Eddig 9 komment érkezett

1. bazsigovinda 2007. 10. 27. 8:37
arról irj amiről csak akarsz,attól ilyen jó ez a napló!jay sri rádhé!!!
2. MJ 2007. 10. 27. 8:49
Bizony, ez az előző kis írásod úgy tűnik más egoját is megmozgatta.;-)
Amúgy meg ezt a bocsánatkérést nem látom annyira szükségszerűnek, bár mindenképpen szép dolog hogy megtetted.
Azt hiszem nem azzal volt a probléma hogy ne értetted volna meg hogy miért is jött létre ez a találkozó, meg hogy ne értékelted volna a szándékot. Írtál Te ide sok szépet és jót, meg elismerést is. Inkább talán kicsit másra számítottál, mondjuk pl. Mesterek viselkedésével kapcsolatosan. De ezzel még nem a tudásukat kérdőjelezted meg csak az ember mást várna egy Mestertől és kicsit rosszul érinti mikor szembesül vele hogy bizony lehet hogy a Mester is emberből van... Én is csalódott szoktam lenni mikor egy nadis találkozón vagy tanfolyam keretei közt olyan nálam jóval magasabb fokozatú Mesterrel találkozom aki túl harsány vagy mondjuk a tudásával kérkedik. Ez valahogy olyan méltatlan. Már mint a Mesterhez;-) Persze ettől még a tisztelet megvan és az elismerés is, hiszen mégis csak nagyobb a tudása az enyémtől, viszont nem hiszem hogy olyan nagyon szíves hívnám őt Mesternek.
Úgy gondolom egy Mesternek sokszor alázatosabbnak kellene lennie mint a tanítványának, mert ez (is) segítené a fejlődésben. Épp ezért egy (valódi;-)) Mesternek nem megsértődni vagy háborogni kellene a tanítvány érzésein, véleményén hanem elgondolkodni, hogy vajon miért is alakult ez így benne. Mert néha a tanítvány is mondhat olyat, ami segítségére, hasznára válhat a Mesternek, mégha ez elsőre bántónak is tűnhet...
No, hát én így látom. Más meg biztos másként. És ez pont így jó.:-)
3. Kocsis Csaba 2007. 10. 27. 11:03
Egyrészt szeretném megköszönni Ádám, hogy megírtad ezt a cikket is. Az előző cikkedben írtak nem sértőek, mert az igazságot mondtad ki, azt amit érzel. Ezen nem kell megsértődni. Be kell vallanom ugyanis, hogy Én vagyok az aki nem értettem az előző írás mondanivalóját. Szerveztem egy öszejövtelt a már ismert céllal. Sokak szerint nagyon jól sikerült, s az aggályomat amiatt fejeztem ki Ádámnak, mert nem szeretném ha bárki bármilyen téves következtetést vonna le a szemináriummal kapcsolatban. Másrészt örülök, ha a tanítványaim elomondják észrevételeiket, ezáltal mi is tudunk fejlődni. Tanulni és tanítani is nehéz. Egy9ik nap tanítvány vagyok, másik nap tanár. A tanítás útját is végig kell járni. Minél régebben vagy az úton, minél több a tapasztalatod, annál jobb tanár lehetsz. Mivel ez volt az első ilyen jellegű szeminárium, tekintsük ezt kezdő lépésnek, az út első lépésének. Elindultunk... És szerintem ez a lényeg! Bárminek amit tanulunk, sok gyakorlás útján válhatunk igazánm tudójává. A tanítás is ilyen, engedjétek gyakorolni a tanítókat is.
Ádám mégegyszer köszönöm, hogy megírtad ezt az írást is.
4. MJ 2007. 10. 27. 11:53
:-)
5. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2007. 10. 27. 15:48
;D Gouranga :)
6. Svéd 2007. 10. 30. 15:28
Idén ugyan nem tudtam lenézni, de remélem jövőre tanulhatok tőletek! ;-)

Hej da!

Guranga!
7. Blaise 2007. 11. 11. 1:41
Szia Ádám,

Előre is elnézést, amiért beleírkálok a blogodba, remélem nem sértődsz meg érte, csak pár apró gondolatom szeretném veled megosztani.

1, Naplót írni lehet úgy is, hogy kis könyvecskébe jegyzetelsz, amit a szíved fölött hordasz, meg úgyis, hogy interneten mindenki számára elérhető pár kulcsszó beírásával. Azt hiszem ez utóbbit mindegy, minek hívjuk - blog, újság, híradó - a lényegen nem változtat.

2, A budo különös világ, sok olyan ember (harcos) alkotja, akik nehezen beszélnek érzésekről, de nagyon mélyen éreznek. Ez csodálatos (és ritka) pillanatokban tud megnyilvánulni, aztán eltűnik, mintha ott sem lett volna, és újra csak azt látod: üt, szúr, tör. Az egyik ilyen pillanat minden dojo életében az övátadás - nagyon mély érzések kísérik. Elemezgethetjük - barátság, elfogadás, tisztelet, megbecsülés, bíztatás, elismerés, stb... - de nem érdemes: ha érzed azért nem, ha nem érzed, azért.
Övet nem "kajakból" vagy "kajakra" osztunk és akárhogy is olvasom, a szavaid nemes érzéseket és tetteket sértenek. Ezt itt zárjuk is le, majd tisztázod szóban Csabiékkal.

3, Mivel ez a te naplód, szíved joga bármit beleírni és mint szabad ember, szabadon véleményt nyilvánítani az érzéseidről, gondolataidról.
Számos előnye mellett az internet velejárója sajnos az is, hogy bárki bárkiről bármit mondhat, amit sokan olvasnak utána.
Ha egy fokozatban és tapasztalatban magasan, kategóriákkal feletted álló embert az interneten lehúzol, az inkább sértés, mint egy szerény napló szerény és szubjektív bejegyzése. Először is sosem hallottam még Attilától, hogy biztosan azt tartaná helyesnek, amit és ahogyan csinál, pedig évek óta ismerem. Másodszor egy budoka, ha kételkedik egy technikában, akkor azt megbeszéli az illetővel a dojoban és nem az interneten kezdi el köpködni. Ez az edzés és a tanulás természetes velejárója, nem kell misztifikálni. Arnaud-tól is sokszor kérdeztem - volt, hogy utána több napig fájt és ezt tudtam előre, de megadtam neki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa: a technika rajtam is működik (működött :-)).
Az már csak hab a tortán, hogy Zsombornak, aki mióta ismerem (talán 3 éve?) Attila tanítványa, egy csuklómozdulattal tudtára adod: Jobb ha megérti végre, hogy nem ismeri a mesterét, hisz te 1-2szer már találkoztál vele és 3. szemeddel és az isteni szikrának köszönhetően látod azt, amit ő soha nem fog.
Itt legyen a pont, remélem egyszer szóban sikerül majd velük tisztáznod ezt a dolgot.

4, Szép a bocsánatkérés, a megbocsátás pedig nemes. Nincs ezzel semmi gond, de itt senki nem nevelt kígyót a keblén meg hasonlók. Egy tanító tanít, mert ez a feladata. Egy tanítvány pedig mindenkor a szabad akaratánál fogva dönt, cselekszik, ír, korrigál. Nincs több szereplő, itt csak te vagy és nincs értelme ostobának vagy hálátlannak nevezned magad - csak a döntéseid számítanak, a többi hasztalan szó. A blogodtól függetlenül a tanítók folytatják a tanítást, és ha jövőre eljössz akkor újra beállsz majd. Slussz. Az egójával pedig mindenki saját maga küzd meg.

Még egyszer elnézést, hogy tisztátalan dolgokkal beszennyeztem a blogodat, nincs tisztánlátásom, sem Krisnatudatom. Csak a gondolataimat osztottam meg veled. További jó edzést, gambatta!
8. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2007. 11. 11. 12:51
Gouranga kedves Blaise!

1. Ez nem egy újság, nem egy híradó, ez egy blog. A Blognak többféle fajtája van. Van benne Híradó, újság, napló, személyes napló, reklám, tv-s, pornós, mindenféle. Ez itt a kezdokrisnas.freeblog.hu/ az én személyes naplóm, ahová mindig leírom azokat a dolgoakat, amikből sokat tanultam és amikről úgy vélem, mások is sokat tudnak tanulni belőlük. Leírom a döntéseimet, az érzéseimet, amikről később kiderül, hogy helyesek voltak-e, vagy helytelenek. Ebből is tanulhat mindenki. Én is. Igazából nem szégyenlem a dolgokat, amik összetörik az egómat, vagy belegázolnak a lelki világomba, mert épülök általuk…
Ez a Napló valami ilyesmi indíttatással kezdődött és úgy gondolom, most is erről szól. Ezért örülök neki, hogy írtál, és köszönöm.

2.Sajnálom, hogy félrértetted a szavaimat. Tudod én egy önálló keresettel nem rendelkező szerzetesként élek és annak idején mikor megkaptam előlegbe a 9.kyu-t akkor csak a legolcsóbb zöldfestéket volt pénzem megvenni, ami a már említett, (szerintem akkor is zöld ;) ) citromsárga árnyalatú lett. Na most ezért kaptam egy kajakra zöldet, ami az én szókincsemben a kajak-zöld kategóriába tartozik, mert kajakra zöld… Már ott is megköszöntem Csabiéknak, és azóta már mindent tisztáztam velük, az efféle félreértéseket, mint amik a te elmédbe is begáncsoltak…

3. Örülök neki, hogy ezeket is leírtad ide.
Szóval ha le akarnék húzni valakit, vagy rossz véleménnyel volnék róla, Biz Isten leírnám ide. De igyekszem nem tenni.
Az, hogy te efféle dolgokat olvastál ki a szavaimból, az nyilvánvalóvá teszi számomra így látatlanban is, hogy egy nagyon számító, hátsószándékokkal és gondolatokkal bőven ellátott személy vagy, mivel az egy szerű mondataim mögé beraktad a saját kis gondolataidat, amik miatt, most engem cáfolsz itt név, arc, meg cím nélkül…
Emiatt persze nem haragszom rád, :) (Csak leírtam… ) hiszen valamilyen szinten én is ilyen vagyok, sőt mindannyian. Viszont igyexem ezt a tulajdonságomat minél messzebbre hajítani, sőt elhagyni… Neked is ezt tudom javasolni, ha békés életet szeretnél élni a jövőben. Mert ha velem így viselkedsz, akkor miket kaphatnak tőled azok, akik a közvetlen környezetedben élnek?
Főleg ezt az utolsó részt nem értettem itt, amit a Zsomborral való pár szavas eszmecserénkbe spekuláltál bele, beszélve össze-vissza mindenféle „isteni szikrákról”, meg „harmadik szemekről”. Sőt, ezeket az általad kitalált szavakat az én számba próbálod adni, mintha efféle dolgokról írnék itt, és ezzel az ezoterikus maszlaggal próbálnám vakítani a jó népet…

4.Nem hiszem, hogy ismered az én és az említett Senseiek közötti kapcsolatot, ahogyan én sem ismerem a te kapcsolatodat velük, úgyhogy erről a részről nem is tudnék többet nyilatkozni. Magyarázkodni meg már magyarázkodtam eleget… ;D

Még egyszer köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. Igazából ezért van itt a komment doboz…
Remélem olyan nagyon nem bux ki a válaszaimon ;D .
Igazából nincs semmiféle hátsószándék mögötte, csak leírtam ami elsőre eszembe jutott, mikor olvastam a szavaidat.
Mint harcközben. Mikor tesz valamit az ellenfél, arra reagálunk, a ninjutsu elveit az edzésről a gyakorlatba téve. De ezeket az elveket, lehet alkalmazni a hétköznapi tevékenységeinkben is. Mert Ninjutsu nem ér véget a „Domo arigato” –val. Lehet a boltban sorban állásközben is gyakorolni, meg az utcán sétálva, de még fogmosás közben, sőt így levélíráskor is…
További jó tréninget és remélem egyszer kiderül, hogy kit is takar a „rejtélyes” Blaise név és nem csak egy vélemény leszel számomra a 6milliárd másik vélemény közül… ;D

(Ja, meg mit jelent az, hogy Gambatta?) :D

Hare Krisna

szd:mcdas
9. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2007. 11. 13. 23:26
Ez a levélváltás mostanság történt köztem és Magyar Attila sensei között... Úgyhogy gondoltam, hogy mindenki olvashassa, idebigyesztem, mint egy témalezárást...

Kedves Ádám,

természetesen olvastam a blogodat, mert egyből szóltak.... de hisz ismered az embereket, nem? :-)

mc> úgyhogy nem tudom milyen hangulatban talál a levelem... :)

MA> A hangulat nem fontos, az elménk kell hogy uralja a testünket, és nem a kedvünk.

mc> Első kérdésem az volna, hogy mikor van nálatok tréning, mert most fönt leszek vagy 2 napig Pesten, és benéznék hozzátok (ha sikerül időt szakítanom.), mert néhány tanítványod igencsak rossznéven vette amiket írtam rólad a blogban...

MA> Kedden, és csütörtökön, 18.30-tól vannak a tréningek. De nem értem a mondatod eleje, és vége közötti összefüggést. Azért nézel be, mert a Tanítványim rosszallóan vették az írásod?

mc> Nem gondolom, hogy rossz véleményt írtam volna rólad (legalábbis nem állt szándékomban.)mert sokat tanultam tőled, ahogy mindig is sokat tanulok, mikor van szerencsém találkozni veled...

MA> Ha így gondolod, akkor jó. De sok embernek nem ez a véleménye... Személy szerint nekem ez a levél, amit most írtál nekem, fontosabb, mint amit a blogodban írtál.

mc> A második kérdésem az lenne, hogy te is besértődtél-e? És most ki kell, hogy engeszteljelek-e téged is? :) Mert akkor ígérem minden tőlem telhetőt megteszek...

MA> Megsértődéshez két dolog kell: egy alkalmas ember a sértéshez, és egy alkalmas ember, aki felveszi a sértést. Szerintem itt egyik sem áll meg.

mc> Igazából rólad mertem a leg nyíltabban írni, mert te nem vagy egy nyavajgós, viráglelkü mimóza, hanem veszed a lapot. (Általában) ;D.

MA> Ügyes húzás, de átlátszó... :-)
Valóban nem vagyok viráglelkű, mimóza ember, és nem sértődtem meg. A Tanítványaim közül viszont sokan, hiszen az írásoddal nem csak engem minősítettél, hanem mindenkit, aki elismer, hisz bennem, tanul tőlem. Csak gondolj bele... Éva azt mondta az írásoddal kapcsolatban: mindenki a saját szintjének megfelelően tudott látni, tanulni, fejlődni a szemináriumon. Igaza van.
A vélemény felvállalása szép dolog, de nagyon sokszor vannak következményei is. Én nem haragszom rád, de legyél tisztában azzal, hogy ha nagyközönségnek írsz, akkor ahány ember, annyi féle képpen fogja értelmezni az olvasmányodat... pont mint a szeminárium értelmezésénél... ;-)
Amit másokról mondunk, keveset árul el róluk... sokkal többet magunkról.

mc> ui:Bár sejtem, hogy már láttad ezeket, de azért ha valami van bennük, amikről úgy érzed, hogy sértőek rád nézve, vagy megbántottalak valamivel, kérlek írj mindenképen, hogy ki tudjam venni, mert az állt a legkevésbé a szándékomban, hogy valakit megbántsak... (Legalábbis asszem...) :)

MA> Semmit ne vegyél ki belőlük miattam. Így jó ahogy van. :-)

Üdvözlettel:
Magyar Attila